Királyok, hagyományok, művészetek nyomában a Dunakanyarban

Esztergomtól Budapestig, a Duna egyik oldalán a Visegrádi- és a Pilisi-hegység, a másikon a Cserhát és a Börzsöny között húzódik Magyarország egyik legszebb és legkedveltebb régiója. A Dunakanyar egykori királyi vadászterület, egyházi és kulturális központ, művészek kedvenc lakhelye, ritka szépségű természeti táj.

Az évszázadok folyamán rómaiak, törökök, szerbek és németek egyaránt megfordultak errefelé, nem meglepő tehát, hogy a régió különösen gazdag történelmi emlékekben. Északról Budapest felé haladva a Duna jobb partján előbb az egykori királyi koronázó- és főváros Esztergom tárul a szem elé, majd a váráról híres Visegrád, végül a mediterrán hangulatú város, Szentendre következik. A Duna másik oldalán, a Börzsöny lábánál festői szépségű kis falvak húzódnak, illetve itt találjuk fontos egyházi központot, Vácot, ahol még a magyar államot megteremtő István király alapított érsekséget. A város a kultúra egyik magyarországi központjává vált, mai barokk és neoklasszicista arculatát a 18. század folyamán nyerte. Ebből az időszakból való egyebek mellett a váci katedrális, az érseki palota, a városháza és a dominikánus templom.

Szentendrén erősen érződik a művészek jelenléte: a megszámlálhatatlan galéria és régiségbolt mellett ritka szépségű kovácsoltvas kerítéseket, patchwork-butikokat, az Év lakóházának választott épületeket, divattervezők szalonjait találjuk – és persze rengeteg, hungarikumot árusító ajándékboltot. A város a Budapestre látogató turisták kötelező állomása, a rokokó és barokk stílusú épületekkel övezett főtér, a Dunapart, a Kovács Margit múzeum, a templomok kihagyhatatlan látnivalók. Szentendre mai arculatára nagy hatással volt az 1690-es években a törökök elől ide menekült több ezer szerb. A 19. századig jelentős szerb közösség emlékét egyebek mellett hét orthodox templom és a katedrális, valamint a Szerb Orthodox Múzeum és a helyi borkultúra őrzi.
Tovább haladva észak felé, feltűnik Visegrád, a Dunakanyar egyik „gyöngyszeme.” A nevét a szlávoktól nyert város a 14. században az Anjou Károly Róbert idején Magyarország fovárosa, Hunyadi Mátyás idején pedig királyi vadászhely volt, ahol az uralkodó pazar palotát építtetett. Ennek maradványai, valamint az 1250 körül, késo gótikus stílusban épült Salamon-torony ma is láthatók. A torony nevezetessége, hogy 1476-ig itt raboskodott a romániai Valachie Vlad Tepes grófja, ismertebb nevén Dracula…
Visegrádra nagyszerű kilátás nyílik a Duna másik oldalán található Nagymarosról, ahol egyebek mellett a 15. századi gótikus templomot érdemes megnézni. Innen nem messze, pontosan a Duna kanyarulatában elterülő Zebegény központjában szlovák parasztházak tanúskodnak a település egykori alapítóinak életéről. Zebegény híres lakója volt Szonyi István festőművész, a „Duna festoje”, akinek háza ma múzeum.
Visegrádtól északra Esztergom következik. A város a magyar államiság bölcsője, valamint több mint ezer éve a magyar katolikus egyház székhelye. Itt született az államalapító István király, akit később itt koronáztak meg 1001-ben, és aki örökös koronázási joggal ruházta fel a mindenkori esztergomi érseket. A gazdag történelmi múltat egyebek mellett a királyi palota és a katedrális maradványai – köztük az ez utóbbihoz tartozó porta Speciosa -, a 14. századi freskók, a Bazilika 1511-bol származó, a magyarországi reneszánsz remekművének számító Bakócz kápolnája, az egyházi kincstár, valamint a Keresztény Múzeum gyűjteményei mutatják.
A Dunakanyar Budapestről mindenféle közlekedési eszközzel könnyen és gyorsan elérhető. Aki azonban egy kis romantikára és mindkét part szépségének élvezetére vágyik, válassza a fováros központjából naponta többször induló rendszeres hajójáratokat!

A bejegyzés kategóriája: Utazás
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>