Mit tart a menyasszony?

Milyen egy menyasszonyi csokor? Milyen volt száz évvel ezelőtt? Vajon változott-e egyáltalán? Vagy ma is ugyanolyan virágokat tart kezében az ara, mint amilyenekkel nagymamája állt az oltár elé?

A csokrok formái, a csokorba kötött virágok koronként változtak és híven visszatükrözték az adott kor divatirányzatát. Szinte napjainkig különbséget lehet tenni a városi, még inkább a fővárosi és a vidéki virágkötészeti stílusok között.

A 19. század közepétől a menyasszonyoknak – elsősorban a bécsi udvarhoz közel álló arisztokrácia leányainak – kis, kerek biedermeier csokraik voltak. A századforduló táján jött divatba – először német nyelvterületen, majd hazánkban is – a vízesés vagy zuhatag típusú, karra fektethető virágcsokor. A módos polgárság élővirágból köttette a menyasszonyi csokrokat. Főként rózsát, szegfűt, kálát, liliomot és Olaszországból hozatott narancsvirágot használtak erre a célra. A hosszan lelógó szalagok végére virágokat és apró zöld leveleket tűztek. Ez a csokorforma jól illett az ekkor divatba jött hosszú fehér ruhához. A szegényebb polgári és falusi menyasszonyok, akik nem engedhették meg maguknak, hogy élővirágból köttessék meg a menyasszonyi csokrot, ugyanezeket a virágokat művirágból készíttették el.

Harminc-negyven évvel ezelőtt ismét megjelentek az élővirágok, a fehér szegfű, a fehér kardvirág, a kála. Idővel teret hódított a piros szegfű, a piros rózsa és a gerbera, majd az orchidea különböző színárnyalatokban. Napjainkban a virágkötők a legváltozatosabb csokrokat formálják a legkülönbözőbb virágokból.

A bejegyzés kategóriája: Ünnep
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>